Írta: Kóródy Olivér

A víz sűrűbb halmazállapotának köszönhetően jóval nagyobb hőtartó képességgel rendelkezik, mint a levegő, így nem csoda, hogy lakói nehezebben tolerálják a hirtelen hőmérsékleti változásokat.

A trópusi-, szubtrópusi éghajlati övben folyók, tavak vízhőmérséklete egész évben egyenletes, szűk határok között ingadozik, ezért egyik legfontosabb tennivalónk, medencénk vízét folyamatosan a betelepített fajok igényének megfelelő hőmérsékleten tartani.

Miért kell fűteni?

Sokan úgy gondolják, hogy lakásukban a melegnek tűnő 20-22ºC ideális minden földi élőlény számára és fölösleges pénzkidobás az akvárium fűtésével bajlódni. Nagyot tévednek, amikor önmagukat, mint állandó testhőmérsékletű emlősöket a halakkal vetik össze, amelyek változó testhőmérsékletű gerincesek, így környezetük temperáltságától függ testük hőmérséklete.

Kétségtelen, hogy a természetestől jelentősen eltérő hőmérsékleti határokat is átvészelnek, ha az nem túl hirtelen következik be, illetve nem túl tartósan áll fenn.

Akváriumi halainkat hőmérsékleti igényük szerint három nagy csoportba sorolhatjuk. Mérsékelt égövön honos hidegvízi fajok, szubtrópusi és a meleg trópusi vizek lakói.

Az éghajlati öveken belül is jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Egy gyorsfolyású hegyi patak a trópusokon sem melegszik 18-20ºC fölé, míg ugyanazon hegy lábánál elterülő mocsaras terület labirint kopoltyús halai számára a 35 fokos víz sem ritka.

Így megállapíthatjuk, hogy akváriumi halaink az élőhelyek sokféleségének köszönhetően a természetben eltérő klimatikus viszonyok között fordulnak elő, de jelentős részük alkalmazkodó képességének köszönhetően akváriumainkban közel azonos hőmérsékleten tarthatók. Így alakult ki az a 25-26 fokos középérték, amely a legtöbb díszhal tartására megfelelő. Fontos megjegyezni viszont, hogy a sikeres tenyésztéshez legtöbb faj számára a természetessel azonos víz -, és hőmérsékleti viszonyokat kell biztosítanunk.

Szélsőséges értékek hosszútávon károsodást okoznak, amelyek halaink elhullásához vezethet.

Huzamosabb ideig, alacsony hőmérsékletű vízben tartott halakon jelentős elváltozásokat figyelhetünk meg. Gyakorlott akvaristák, már hőmérő nélkül is látják, hogy halaik a megszokottól eltérően viselkednek. Az aljzaton gubbasztó, olykor himbállódzó, növények közt megbúvó, halak színe jóval fakóbb, s a hideg vízben emésztésük is lelassul, amely étvágytalansággal párosul.

A folyamat egyenes következménye a közvetlen szervi elváltozások mellett, -mint pl. az úszóhólyag gyulladása- az immunrendszer gyengüléséhez vezet, amelyek egyéb betegségek kialakulását eredményezi. A hirtelen hőmérséklet csökkenéssel legáltalánosabban, a közismert darakór jelenik meg, amely nem más, mint a halak testén és a kopoltyú lemezek közt megtapadó Ichthyophthirius multifiliis nevű csillós véglények hada.

A kifejlett állapotban 1-1 5 mm nagyságot is elérhetik és ezért szabad szemmel is jól láthatók a kerek vagy ovális formájú élősködők.

A fertőzés előrehaladott állapotban végzetes lehet, mert az elszaporodott paraziták, a bőr alatt fejlődnek, a hámréteget fogyasztva, gyengítik a gazda állatot, majd a kopoltyúra átterjedve fulladásos halált okozhatnak. Amennyiben időben felfigyelünk a betegségre,

a halak gyógykezelésére van esély a hőmérséklet emelése mellett gyógyszerek alkalmazásával. A békebeli malachitzöld, vagy a komplettebb FMC* nevű keverék adagolásával kezelhető a kór. Az említett gyógyszerek mellett számtalan terméket kínálnak neves gyártók, amelyek kisebb, nagyobb sikerrel alkalmazhatók.

Hazánk őshonos halainak viselkedését is nagyban befolyásolja a környezet hőmérséklete. A tél közeledtével, amint a víz 10ºC alá süllyed a növényevő halak, már nem táplálkoznak a ragadozókkal ellentétben. Csukákon (Esox lucius) végzett kísérletekkel bizonyították, hogy a 4ºC-os vízben tartott példányok emésztése 9x lassabb, mint a 20ºC-on tartott egyedeké, bizonyítva ezzel az anyagcsere és a hőmérséklet párhuzamos alakulását.

*(Formalin+malachit+metilénkék kellő arányú egyvelege.)

Hogyan válasszunk fűtőt?

Hajdanán egy pontos hőmérsékleti érték beállítása komoly számításokkal járt és a fix értékű vízmelegítők korszakában a környezeti hőmérséklet ingadozásának köszönhetően soha sem volt az akvárium hőfoka állandó.

Manapság jóval könnyebb a dolgunk, mivel a hőfokszabályzós fűtők

Azért a kelleténél jóval nagyobb készülék használata veszélyes lehet, ha a technika ördöge „megtréfál” és nem kapcsolja ki a szerkezetek a beállított hőmérséklet elérése után sem…

A hőguta

A túlmelegedés, jóval nagyobb veszélyt jelent, mint egy átmeneti, lassú 5-6 ºC-os lehűlés.

Főként azért, mert hirtelen tör ránk, pl. egy nyári kánikula alkalmával és amire észrevesszük, sokszor már késő…

Mi is történik halainkkal, ha a medence vize 30-32 fok fölé emelkedik?

A meleg elsődlegesen nem a halakon okoz végzetes elváltozást, hanem az éltető közegük,

a víz válik veszélyes környezetté. A magasabb hőmérsékleten felgyorsul az anyagcsere, amely megnövekedett oxigénszükséglettel párosul. Az alábbi táblázat arról tanúskodik, hogy a túlmelegedett víz képtelen a halaink számára elegendő oxigént felvenni. Ezen felül újabb veszélyt jelent a bomlástermékek gyors rothadása, amely során a hirtelen felszabaduló ammónia tovább rontja a túlélés esélyeit.

Vízhőmérséklet Oldott oxigén mg/liter*

5ºC 12,37

10ºC 10,92

15ºC 9,76

20ºC 8,84

25ºC 8,11

30ºC 7,53

35ºC 7,00

A melegebb vízben kevesebb az oldott oxigén.

*Hans-Joachim Richter nyomán 1979. Das Buch der Labirinthfische

Nem véletlen tehát, hogy Dk-Ázsia sekély, túlmelegedő, 30-32ºC vizeiben honos halfajok, mit pl. a sziámi harcoshal, vagy a közismert gurámi félék csak kiegészítő légzőszervükkel tudják pótolni a vízből hiányzó oldott oxigént. Ez nem más, mint a labirint szerv, amely kopoltyú üreg fölött elhelyezkedő, csontos, hajszálerekkel gazdagon borított útvesztő. Ha megfigyeljük akváriumunk labirint kopoltyús lakóit, szembetűnik, hogy 2-3 percenként a felszínre úsznak s nagyot kortyolnak a külszíni levegőből, feltöltve a már említett különös légzőszervüket, ahol a hajszálerekkel érintkezve oxigénnel dúsíthatják vérüket. Ennek a túlélési stratégiának köszönhetően megfelelő életteret találnak maguknak egyéb halfajok számára elviselhetetlen körülmények között is.

Legkevésbé képesek tolerálni a szélsőségeket a tengeri akváriumok gerinctelen lakói, mivel köztudott, hogy a tengerekben a szárazföldi élőhelyekkel ellentétben jóval állandóbb a hőmérséklet. Így a tengeri élőlények, főként a trópusi tengerek koralljai nem kényszerültek rá az evolúció folyamán szélsőséges hőmérsékleti értékek tolerálására, ezért minimális eltéréseket tudnak elviselni. A trópusi tengerekben igen csekély hőingadozás figyelhető meg, a vízhőmérséklet 25-28ºC között ingadozik. Igaz, hogy ennél melegebb, elzárt, sekély tenger öblök is léteznek, de ott biztos, hogy nem találkozunk dús korall vegetációval. A 30ºC fölötti hőmérséklet kritikus a korallpolipokban élő szimbióta algák, a zooxanthellák számára, amelyek pusztulása idővel a gazdaállat halálához vezet. Ezért jelent igazán nagy veszélyt a világtengerek globális felmelegedése a korallszirtek számára.

Mit tegyünk, ha közeleg a

-Milyen a jó hőmérő?

Egyre elterjedtebb az akvárium külső falára tapasztható lap-hőmérő, amely úgy gondolom, hogy remek átlagot mutat a szoba és az akvárium hőmérséklete között. Számomra jóval megbízhatóbb a békebeli, medencén belül elhelyezett üveg hőmérő, amely a tényleges hőfokot mutatja.

-Hogyan viselkednek halaink, ha túl magasra szökik a hőmérő higanyszála?

-Mi történik, a magasabb hőmérsékletű vízben?

Egy esetleges túletetésnél, gyorsabban bomlásnak indul minden…

A vízinövények is károsodnak..

Azonos területről származó fajok esetében is nagy eltérés tapasztalható. Az Amazonas vízgyűjtő rendszerben őshonos Diszkoszhalaink számára, pl. a 28-30ºC-os víz szükséges, míg a neonhalaink a 21-23ºC-nál magasabb hőfokon megtermékenyült ikrái rossz hatásfokban kelnek.