Díszhalaink természetes élőhelyén a trópusi folyók, tavak vagy a gyorsfolyású kristálytiszta patakok is rendelkeznek „szűrőberendezésekkel”, amely nem más, mint pl. a talajban élő lebontó baktériumok milliárdjai vagy akár a vízinövények is, amelyek a szerves anyag felhasználás mellett nappal a víz oxigénszintjét emelik. Az apró vízszűrőként működő planktonok hada is része eme lebontásért felelős csapatnak.
Ahhoz, hogy akváriumunk vízminősége mindig megfelelő legyen, nincs más dolgunk, mint a Természet nagy modelljét megfigyelve, – némi technikai segítséggel – elbánnunk, halaink anyagcseréje folytán keletkező bomlástermékekkel.
Miért kell szűrőt használnunk?
Akváriumaink lakói anyagcseréjük folytán bomlástermékeket juttatnak környezetükbe, de az etetés során hátramaradó ételmaradványok is lebontásra váró fehérjéket hagynak maguk mögött a medencénk vizében. Annak érdekében, hogy a bomlásnak induló maradványok, ne okozzanak mérgezést, baktériumok milliárdjai látnak neki, annak az oxidációs folyamatnak, amely számukra nem más, mint táplálkozás, azaz a szerves anyagok lebontása. Így lehetséges tehát, hogy ezek a mikroszkopikus, sejtmaggal nem rendelkező szervezetek a fehérjék bomlását követően a megjelenő ammóniát(NH3) vagy* ammóniumot(NH4) nitritté(NO2), majd azt a vízinövények számára felhasználható nitráttá (NO3) alakítják át.
Ez a folyamat egy többszáz literes, biológiailag stabil, dúsan benövényesített „holland” típusú medencében, néhány hal társaságában működhetne is, különösebb vízszűrő berendezés nélkül, de egy átlagos benépesített medencénél már annyi bomlástermék kerül a vízbe, hogy csak technikai eszközökkel tudjuk biztosítani a kedvező életfeltételeket.
*Megjegyzés: Magas pH értékű medencékben a mérgező ammónia fordul elő, míg a semleges 7 pH, vagy annál savanyúbb vizű akváriumokban a nem mérgező ammónium van jelen.
Hogyan válasszunk szűrőt?
Sok szűrőgyártó szerint egy jó víztisztító berendezés legnagyobb erénye, ha szökőárként forgatja a medence vizét, nekipréselve halainkat otthonuk üvegfalának.
Kétségtelenül fontos a megfelelő vízáramlás, de a jóból is megárt a sok…
Legfontosabb ismérve egy jó hatásfokú berendezésnek a kellő méretű szűrőfelület, amely otthont nyújthat, a már említett nitrifikáló baktériumoknak. Nem is gondolnánk, hogy 1ml természetes élővíz átlagosan 1 millió baktériumot tartalmaz, amelyből persze nem mind a lebontásért felelős.
Az édesvízi akvarisztikában használatos szűréstechnikai berendezéseket két nagy csoportra oszthatjuk, amelyet belső-, illetve külső szűrőként emlegetnek az akvaristák.
A választásnál legfontosabb szempont, hogy mekkora medencénk mérete, milyen mértékben kívánjuk betelepíteni halakkal, vagyis milyen a várható terhelése a víznek.
Belsőszűrők
Legegyszerűbb berendezések egyike a levegővel működő szivacsszűrő, amely egy furattal ellátott szivacs kocka, vagy henger, belsejében egy levegővel megtáplált porlasztóval.
A hengeren kiáramló levegőbuborékok keltette vákum indítja el a vízmozgást a szivacs belseje felé, aktíválva ezzel a szűrőhatást. Hatásfoka a szűrőfelület méretétől és a levegő áramlási sebességétől függ. Napjainkban még használatos módszer az 5-10 literes ikráztató medencék szűrésére kiváló, nem keveri zavaróan a vizet és mellesleg az ikrákat sem szívja magába. Ezen verzió továbbfejlesztett változata nem más, mint a motoros belső szűrő, amelyből megszámlálhatatlan típus található a szaküzletek kínálatában. Az elv hasonló, mint a békebeli levegős esetében, csak a hatékonyabb működést vízpumpa biztosítja. A formatervezett műanyag szűrőház nemcsak esztétikusabb, de jóval könnyebben kezelhető, mint matuzsálem elődje. Ha a szűrőfelületet szemügyre vesszük, egyből világossá válik, hogy ez a típusú berendezés nem jelenthet tökéletes megoldást nagyobb vízmennyiség biztonságos tisztítására. Hiába felel meg az áramlás sebessége az elvárásoknak, amely szerint a szivattyúnak óránként 3-4 szer kell átforgatnia a medence vizét – édesvízi akváriumok esetében. Így a tapasztalatok alapján, legfeljebb 120-150 literes medence méretig javasolt.
Néhány évvel ezelőtt, rendhagyó módon jelentek meg a piacon olyan belső biológiai szűrők, amelyek elődeik mindent eddigi hibáját korrigálják. Működési elv rendkívül egyszerű, de ennek ellenére igen hatékony. Képzeljünk el egy cellákra felosztott műanyag dobozt, amelybe az előszűrőn keresztül érkezik a víz, a nagy, darabos szennyeződések továbbáramlását megakadályozva. Ez az egyszerű ötlet jelentősen leegyszerűsíti a karbantartási feladatokat, mivel jó ideig csak ezt a cellát kell tisztítani. Ha tovább követjük a víz útját, megérkezünk a nitrifikáló baktériumok birodalmába, ahol a lassú vízmozgás lehetővé teszi, hogy a porózus szűrőanyag felületén élő mikroszkopikus lények elvégezhessék jótékony munkájukat. A bomlástermékektől megtisztult víz az utolsó cellában sűrű szivacson áramlik át, így a legapróbb lebegő maradványoktól is megszabadul. Általában a megszűrt víz kiáramlása előtt, legtöbb gyártó az aktívszén elhelyezésére is hagy helyet, amely a gyógyszerezések után visszamaradó káros, kémiai szennyeződéseket hivatott lekötni.
Fontos, hogy az akváriumba visszaömlő víz erőteljesen megmozgassa a felszínt! Ezáltal jelentősen megnő a víz oxigénfelvevő képessége, mivel újabb és újabb vízmolekulák kerülnek a felszínre. Ennek az alapos technológiának köszönhetően, akár 500-600 liternyi akváriumvizet is képes tökéletesen megtisztítani egy ilyen bio-szűrőberendezés.
Külsőszűrő
Legnagyobb erénye az esztétikum mellett (nincsenek zavaró műanyag dobozok a medencében), hogy jókora tartályában kényelmesen elfér minden funkció ellátásához szükséges szűrőanyag. Működési elve hasonló, mint a belső biológiai szűrő estében, azzal a különbséggel, hogy a zárt tartályra épített szivattyú áramlásának köszönhetően nyomás alatt van a rendszer. A berendezést az akvárium alatt helyezzük el, hogy áramszünet esetén sem levegősödjön le a tartály! A visszaáramló víz minden esetben a vízszint fölül csobogjon vissza a medencébe! Elhanyagolt szűrők, vagy túlnépesített akváriumok esetében végzetes lehet, ha a kifolyó nyílás a vízszint alá kerül és nem levegőztetjük meg a szűrt vizet! Ne felejtsük, hogy a szűrőben élő Nitrosomonas és Nitrobakter baktériumtörzsek lebontó munkájához oxigénre van szükség! Ennek hiányában leáll a biológiai folyamat, amely a lebontó szervezetek pusztulását okozza. Innen már csak rövid idő, akár 5-6 óra is elegendő ahhoz, hogy akváriumunk teljes állománya elpusztuljon.
Ha rendben tartjuk viszont, akkor az egyik legbiztonságosabb szűrési módszer, amely típustól és teljesítménytől függően akár egy 1500 literes medence szűrésére is alkalmas.
Szűrőanyagok
Lassan feledésbe merül, hogy a víz legkiválóbb szűrőanyaga nem más, mint a folyók hordalékaként lerakódott sóderrétege. Ennek ékes bizonyítékával nap mint nap, szembesülhetünk, csak a vízcsapot kell megnyitnunk otthonunkban. Érdemes megjegyezni, hogy Budapest és a környező települések vízellátását a szentendrei szigeten található csáposkutak szolgáltatják, amelyek a Duna kanyarulatánál lerakódott, különböző szemcsenagyságú természetes sóder szűrőrétegen keresztül átjutva tisztulnak meg ivóvíz minőségűre.
Hajdanán számos, levegővel működtetett homokszűrőt használtak az akvaristák.
Léteznek még manapság is ezzel a szűrőanyaggal töltött szerkezetek, mint pl. a tengeri akvarisztikában használatos foszfátszűrő is, de a mai szűrőberendezések számára már jóval nagyobb felületű, porózus anyagok állnak rendelkezésre.
A szűrőanyagokat az alapján csoportosítjuk, hogy milyen típusú szennyeződést szeretnénk eltávolítani a vízből.
Mechanikai szűrőanyagok jellemzője a laza szerkezet, melynek következtében csak a nagy, darabos hulladékok, mint pl. növényi maradványok, akadnak fenn, meggátolva ezzel a következő, sűrűbb szerkezetű réteg eltömődését. Ilyenek pl. a nagy lyukú szivacsok, vagy a kerámia csövecskék, de tökéletesen megfelel erre a célra, néhány marék műanyag hajcsavaró is a beáramló víz útjába.
Biológia szűréshez porózus, nagy felületű anyagok szükségesek, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehető legtöbb baktérium szaporodjon el rajtuk. Léteznek már olyan, magas hőfokon előállított kerámiák is, amelyekből 1 liternyi felülete megközelíti az 1000 négyzetmétert.
A vízben felgyülemlett méreganyagok, eltávolítására aktívszenet használunk, amelynél figyelembe kell vennünk, hogy korlátozott a felvevő képessége, így édesvíz esetében legalább 3-4 hetente cserére szorul, ha ezt a vízteszt eredmények másként nem kívánják.
A tőzegszűrő használata elsősorban olyan fajok tartásánál használatos, amelyek a savanyúbb, 6-6,5 pH értéket kedvelik. Érdekes, hogy a tőzegszűrő használatakor, nemcsak a víz kémhatása változik, hanem a tőzeg ionizáló képességének köszönhetően vízlágyító hatást is kifejt, amennyiben közepesen kemény vízzel állunk szemben.
Léteznek már kiváló minőségű műgyanták is, amelyek pl. a nitrát tartalmat a minimálisra csökkentik, telítettségük esetén egyszerűen konyhasóval regenerálhatjuk.
Óvatosan a takarítással!
Ahhoz, hogy víztisztító berendezésünk elérje biológiai szűrőkapacitásának csúcsát, több hétnek is el kell telnie a beüzemeléstől számítva.
A legtökéletesebb szűrőanyag is eleinte mindössze mechanikai szűrésre alkalmas, mivel a fennakadó szennyeződés lebontásához nincsen jelen elegendő nitrifikáló baktérium. Fontos megjegyeznünk, hogy végzetes hibát követhet el az a türelmetlen akvarista, aki az újonnan beindított akváriumát azonnal betelepíti halakkal! A friss szűrőanyagban felgyülemlő, rothadó anyagok hamarosan ammóniamérgezést eredményeznek, amely halaink gyors elhullásához vezet. Igaz, hogy több gyártó már un. „startert” azaz indító szettet kínál, amelyet a szűrőbe adagolva hasznos baktériumok milliárdjai kelnek életre Csipke Rózsika álmukból, de csodát ettől sem érdemes várnunk.
A szűrő elhanyagoltsága is okozhat gondokat, mint pl. a vízforgató motor elektromos meghibásodását, amelyet a szennyeződéstől lelassult áramlás okozta túlmelegedést válthat ki. Az elhanyagoltság legáltalánosabb velejárója, hogy az elkoszolódott berendezésből mérgező anyagok juthatnak a vízbe.
Takarítás rendszerességéről nincsenek pontos ajánlatok, a szűrők méretétől és típusától függően úgy 4-6 hetente nem árt egy kisebb beavatkozás. Ne hagyjuk figyelmen kívül, ha szűrőnk kapacitása lelassul, a megszokottnál gyengébb az áramlás, vagy halaink a vízfelszín közelében levegőért kapkodnak, azaz „pipálnak”! Ilyenkor azonnali, gyors beavatkozás válik szükségessé, ha el akarjuk kerülni a tömeges elhullást. A szűrő mosásánál kerüljük a vegyszerek használatát! Legmegfelelőbb erre a célra az akváriumból leszívott víz, melynek segítségével a lehető legkisebb kárt okozzuk a baktérium állományban. Ne törekedjünk arra, hogy steril legyen a szűrőközeg, gondoljunk csak arra, hogy mennyit vártunk a kristálytiszta vízre, azaz a szűrő „beállására”!
A szűrőmosást akkor végeztük el kellő mértékben, ha a szűrőanyagból a takarítás végén, még egy halvány, tea színű lé csurdogál, amely alapja lesz az új baktériumkultúrának.
A vízinövény nem csak dísz
Egy igazán jól reprodukált vízi élőhely kialakításához nélkülözhetetlen a növények betelepítése, amely esztétikai szerepe mellett jelentős az élettani hatása akváriumunk lakói számára. A dús növényzet elegendő búvóhelyet kínál halainknak, melyek a zegzugos, árnyas ligetek között megbújva lehetőséget nyújt számunkra, hogy meglessük a természetes viselkedésformákat. Az elsődleges értékét igazán a biztonságérzet mellett a növények anyagcsere folyamatainak jótékony hatása jelenti. A víz létfontosságú gáz körforgalmának jelentősége és a keletkező bomlástermékek hasznosítása vitathatatlan.
Igaz viszont, hogy számos faj számára elsődlegesen táplálékforrást jelent a növényzet.
Ilyen, pl. a gyümölcsevő pirájaként elhíresült fekete vagy más néven óriás paku (Colossoma macropomum), és a mosolygós arcú tányérlazac (Metynnis hypsauchen) is, akik napi vegyes takarmányuk (szúnyoglárva, artémia stb.) mellé, desszertként fogyasztják medencénk nagy gonddal összeválogatott flóráját, bebizonyítva ezzel a növényzet fontosságát. Sivataggá lepusztított akváriumunk látványa arra ösztönöz, hogy éljünk a műanyagipar „remekével” a fröccsöntött növényzet betelepítésével, de ez sem segít minden esetben…
Egyszer volt „szerencsém” leveses tányér méretűre hízlalni egy 20 fős paku csapatot, amelyek a hőmérő gumi tapadókorongjának elfogyasztása mellett, szabályosan lelegelték a kényszerből betelepített műnövényeket is. A bosszúság igazán akkor hágott a tetőfokára, amint ez a szintetikus táplálék emésztetlenül távozott szervezetükből, vastagon beborítva apró, zöld műanyag dercével a medence tetejét.
Házi praktikák
Kétségtelenül a legjobb megoldás gyári berendezések megvásárlása, de vannak akvaristák vagy többszáz medencés díszhaltenyészetek, amelyek szintén nem engedhetik meg maguknak, hogy minden akváriumuk mellé egy drága berendezést vásároljanak.
Leleményes akvaristák megszámlálhatatlan konstrukciót „fejlesztettek” ki, amely olykor nem túl szép, de végül is funkcionálisan megfelel a célnak. Legelterjedtebb megoldás a légpumpával működtetett szivacsszűrők gyártása, különböző méretben és formában.
A legkülönösebb konstrukciót a ’80-as években látta egy kedves barátom a moszkvai állatpiacon, ahol a kölyökkutyának álcázott barnamedve mellett számtalan, akkor még különlegességnek számított díszhal-csodát is láthattunk. December havában jártunk, s a szabad ég alatt bográcsokban sorakozott a portéka, mindegyik alatt egy borszeszégő melegítette a rögtönzött akvárium vizét. Fakanál helyett egy jókora hőmérővel kevergette árusunk a vizet, s amint 25-26 Fok körüli fölé emelkedett a hőmérő higanyszála félretolta ördögi melegítő-szerkezetét, majd önmaga melegítéséhez kezdett egy laposüveg segítségével…
Amint a hőmérő higanyszála próbált alább ereszkedni, nyomban visszatolta a tüzet s ismét kevergetésbe kezdett. Az oxigénellátáshoz mindössze egy futball labdát használt kollégánk. A kőkeményre pumpált bőrbogyóból egy gumicső vezetett a vízbe, amely végén a habkőporlasztóból szálltak fel az apró levegőbuborékok. Amint a kellő szint alá csökkent a nyomás, előkerült egy bicikli pumpa, majd kufárunk eszelős fujtatásba kezdett, hogy ismét beindíthassa az elkövetkezendő 15-20 percre levegőztető berendezését.
Írta és fényképezte: Kóródy Olivér